Főoldal Én&R Wonderland Inspiráció Poszter Lélek Rejts el Éjfél Videók WeHeartIt




2015/12/11




          Alive or just breathing?          

Maybe it’s not about the happy ending
Maybe it’s about the story




Nincs hó. December közepén vagyunk, de Holleanyó csak nem akarja megrázni a párnáját. Sehol egy hópehely, sehol egy jégcsap, olyan mintha még mindig egy szűrke ősz fogságában lennénk. Múlik az év....lassan elrepül ez a hónap is. A napok szinte egymásba olvadnak, kapaszkodnak, kézenfogva húzzák egymást. 
Mikor közeledik az ősz, valahogy mindig meg szoktam érezni, megfigyelhető vagyis inkább érezhető a változás. Teljesen más megvilágitásba kerül minden. Hullanak a levelek, akár a percek és az órák. Olykor lassan, ráérősen, máskor észre sem vesszük, ahogy a szél felkapja őket, és tovább is sodorta a házak mellett. Szeretem az őszt. Nincs szebb évszak, mely jobban tükrözné a szineket, érzéseket... múltat.
A gyerekkoromat idézi. Rengeteg élményt, amikor még éltek olyan szeretteim, akik ma már nincsenek velem, amikor még nem léteztek olyan gondok, melyek ma már betöltik a hétköznapokat. Valahogy könnyebb volt minden, és a mondat, miszerint addig örülj, amig gyerek vagy, anyira egyszerűen, mégis furcsán hangzott. Akkor még nem értettem, de magamban most mégis visszavágyom egy picit azokhoz az évekhez. Nem amiatt, hogy könnyebb legyen. Egyszer fel kell nőni, és cipelni a terhet. Nem is azért, mert megbántam bizonyos dolgokat, noha akkor nagyon fájtak, mostmár képes vagyok örülni annak, hogy akkor nem féltem vállani a kockázatot, és mégha csalódás lett is a vége, én mertem kockáztatni. Bármilyen ijesztő helyzet kerül is elénk, kockázat nélkül nem lehet a miénk a cél. 

Never regret something, that once made you smile.

Azért voltak szépek azok a régi idők, mert azok a személyek akiktől már búcsút kellett vennem hiányoznak, és talán jó lenne újra gyereknek lenni. Újra közöttük lenni, újra átélni azokat a családi szokásokat, melyek mára kikoptak a mindennapjainkból.... akkor még más idők jártak. Még az évszakok is szinesebbek voltak. Most nem látni mást, mint az évek alatt egyre jobban való eltolódást, összemosódást. Nincsenek már határok. Elvesztek az évekkel, és minden tart valami felé, aminek senki sem látja a végét. Érezzük....érezzük? Talán. Nem tudom. Viszont azok a dolgok, amelyek számomra értékek voltak, eltűntek, és már csak akkor elevenednek meg néha, akkor léteznek, ha beszélünk róluk. Ha emlékezünk rájuk. Kár értük, és minden évszakkal távolabb kerülnek ezek a pillanatok. Egyre jobban homályosodnak, már csak a körvonalaik látszódnak, mint egy befejezetlen festmény a vásznon. Már az emlékeinkben is megfakulnak, akár szeretnénk, akár nem. Nem az emlékre emlékszünk igazán, hanem az érzésre, és valahogy ez nekem sokkal fontosabb, mint a képek, mint a látvány. Az érzést érzem, és kitölt. Átjár, és olyankor jó arra gondolni, hogy habár elrepültek az évek, az emléke mégis a miénk. Hogy megtörtént, és részünk volt benne...még ha ez a mosoly kissé keserű és szomorú is, attól még őszinte. Amolyan sóvárgó és reménytelen félmosoly a szánk szélén. Talán kicsit mi is olyanok vagyunk, mint a fák, kicsit meghalunk, újjászületünk, aztán már nem is a fájdalomra emlékszünk. A múltunk körbevesz minket, olykor kisért, mint egy rossz szellem, máskor meglátogat, és elkisér az utunkon, mint a régi barátok.





2015/12/09


Ha a barátaid, akikben megbízol, köréd gyűlnek, 
a remény fizikai formát ölt és láthatóvá válik.
                                                                                         Naruto




2015/12/06





Nekem az év két részből áll: mikor Karácsony van, és mikor várom a Karácsonyt.

Hogy újra higgy a csodákban néha elég egy cseppnyi remény (vagy egy csésze Cappucino) és máris nevetni tudsz a reménytelenségen. Számomra a Karácsony valahogy nem konkrétan a családról szól, nem a rokonokról vagy a bevásárlólista kipipálásáról. Ez valami egészen megmagyarázhatatlan  apróság, ami mosolyt csal az arcodra, és okot ad rá, hogy a nehéz időkben is menj tovább. Nem baj, ha a Karácsony számodra nem egyenlő a családi vacsorával vagy a karácsonyi dalok éneklésével. Neked kell megtalálnod azt, ami az évnek ezen napján szinte észrevétlenül, de belopakodik a szivedbe. Ez mindenkinek mást jelent, néha egészen fura dolgokkal lehet összekapcsolni a Karácsonyt. Nekem egyet jelent a karácsonyi filmekkel, a szupermárketekben végeláthatatlanul ránkzúduló karácsonyi zenékkel, másoknak egy jó kis töltöttkáposzta jelenti az ünnepeket.
Van aki karácsonyfa nélkül ünnepel, más minden szobába felállit egyet.
Nekem az egyik kedvenc pillanatom, mikor az egész szobábat a karácsonyi fények jelentik az egyetlen fényforrást.  Vagy mikor Karácsony reggel felébredek, és megérzem a fenyőfa illatát.



És persze ott van a pótolhatatlan hó. Kitartóan hull az arcunkba, ronggyá áztatja a hajunkat, és miközben végigszambázunk a tócsákban (kivéve persze ha eszünkbe jut anyu tilalma, hogy ne mássz bele a pocsolyákba, mert olyankor természetesen visszamegyünk, és mégegyszer beleugrunk ), egyszercsak azt vesszük észre, hogy elszállt a rosszkedvünk. Reggel pedig nincs ahhoz fogható, mint mikor a friss, érintetlen hó csalogat, hogy rajzolj bele valamit.
De aztán jön a jég és....km, én már akkor marha büszke vagyok magamra, ha 100méter után nem vágom oda magam...^_^


Hogyan zajlanak nálunk az előkészületek?
Tökélyre fejlesztettem az áruházakban való rohangálást, figyelmen kivül hagyva bevásárlótársaim testi épségét.
Műsorban sem volt hiány, a kutyám és a szomszéd macsek önként jelentkeztek, hogy előadjanak egy hangos és harcias jelenetet az Éhezők Viadalából. Úgy éjféltájt.
De persze ők is szivesen segitenek az előkészületekben, például szivesen segitenek késziteni a Mikulásnak elcsenni a sütiket, majd úgyis azt hisszük, hogy a Mikulás volt ^_^ És ha nem vigyázunk, még a nagy gonddal elkészitett  ajándék csomagolópapirba is belesnek, hogy vajon mi lehet benne? Nélkülük nem is lehet Karácsony, nemigaz?




Ez az egyik legszebb időszak az évben, a gyerekek megirják a leveleiket:
Kedves Télapó!
Szeretnék egy babát, meg egy unikornist, ami szivárványt kakil.
A részleteket megtalálod a Facebook oldalamon.





Ha azon gondolkozol, milyen ajándékot vegyél egy nem túl jólnevelt kölyöknek, ne becsüld alá a háziolvasmányokat se. Engem nagyon sok mindenre megtanitottak, például önfegyelemre, hogy ne tépkedjem ki a lapjait, és még véletlenül se pottyantsam a fürdőkád vizébe, ha nem akarok megbukni.


Ne feledjétek. Az ajándékozás nem minden, pénzzel nem lehet boldogságot venni (De csokit igen, ami majdnem ugyanaz.)








Najó, ez extracukiiiiii kell nekem *_*










2015/11/23




Hajnalban, mikor beborul az ég
Látom szemeidben a vihar szineit
Veszélyes kék és ragyogó zöld egyszerre ég
Nem tudok elfutni, pedig én leszek az, ki veszit

(a legújabb saját kis versecském)












2015/11/19




Festett kövek mindenkinek









Egyedi, bohém, elegáns és ingyen van.
Szerintem igazán külonleges disze lehet a szobádnak, kávézóasztalodnak stb. és gyakorlatilag semmibe sem kerül.






















Mindössze 3 dologra lesz szükséged:

¨       Tiszta kövek
¨       Vastag és vékony ecset

¨       Tartós festék ( nem biztos, hogy a vizfesték elég lenne )







Kaktusz kőből. Fenomenális, abszolút egyik kedvenc ötletem, most amúgy is nagy divat a kaktusz, miért ne dobnád fel a szobád ezzel az eredeti és külonleges ötlettel?






Sokan vannak akik kiskorukban, vagy akár ma is szivesen gyűjtik a külonleges köveket, kavicsokat. Ha kiteszed disznek, mindig eszedbe fog jutni, hogyan szerezted, milyen történet, emlék fűződik hozzá.





Baglyok. Köveken. Kell ennél cukibb?









Ráirhatod a barátaid nevét, vagy egy számodra fontos kifejezést, személyes ajándéknak sem mindennapi.














Lehet egészen egyszerű formákat festeni, de akinek van ideje és türelme, az bonyolultabb formákkal is kisérletezhet. Az egyszerűbb mintákhoz nem is kell nagy rajztehetség, könnyebb mandalát festeni, mint elsőre látszik.
A mandala egy mostanság nagyon elterjedt rajzolási tecknika, mely során a középpontból indul a rajz. Egy nagyon ősi művészet, mely megállit egy pillanatra, és gondolkodásra késztet.













,,A mandalafestés lelki békénk, derűnk visszanyerésének eszköze lehet. Meditációra késztet, segít a szellem és a lélek összhangját magunkban ismét megteremteni. Egyrészt az ősi, egyszerű, középpont felé irányuló motívumokkal teli körforma, mely kiegyensúlyozóan hat személyiségünkre, másrészt maga a rajzolás, festés technikája segít feloldani a bennünk felhalmozódott feszültségeket."



Aki persze (nálam többet) ért a festéshez, különleges, bonyolultabb formákkal is játszhat, a lehetőség határtalan.















































Egy videót is hoztam, amely segithet az elkészitésben és az elhelyezésben egyaránt, plusz más klassz ötletekkel is szolgál. Remélem tetszett a cikk, ha bármi kérdésetek van, irjatok bátran a fenti chaten.












2015/11/08


       Sötétség       
senkit nem hagy hidegen



            TITKAI REJTVE MARADNAK A FÉNY ELŐL TALÁN ÖRÖKRE...                    
A sötétség nem kérdez. Ott áll mellettünk, mint egy régi jóbarát, akinek nem kell
 megjátszanod magad. Nem kell eltitkolnod, ha fáradt, ha szomorú vagy éppen boldog vagy. Okkal. Vagy csak úgy. Nyújtja a kezét, közelebb húz, vonz, mig elfelejtesz minden mást....




NYCTOPHILIA
Van egy különleges szó, a nyctophilia, ami azt 
jelenti, hogy valaki szereti a sötétséget, éjszaka 
jobban érzi magát, mint nappal. Utána akartam
 nézni pontosabban, mit is takarhat ez a fogalom,
 de szó szerint semmit nem találtam róla. 
Vajon mi lehet az oka?





Azt hiszem semmi sem annyira megmagyarázhatatlan, mint a sötétség. Az olyan jól ismert házat, utcát, kertet is egy ismeretlen, titkokkal teli helyé tudja változtatni pillanatok alatt. A sötétben nem tudod, mi vár rád, mi lapul az ismerős kapu mögött. Talán félsz is közelebb lépni, talán eszedbe jut a felnöttek tiltása: Ne menj tovább! De te mégis átléped a küszöböt. Mert van ott valami, ami hajt tovább, ami a füledbe suttogja, hogy ne állj meg. Csak még egy lépés, aztán mégegy, és már nem is félsz, már a bőrödön végigfutó borzongás sem zavar, sőt. Ez valami új, titokzatos, sötéten csábitó.



Egyes embereknek a sötétség az út végét jelzi. Már nem akarnak tovább menni, ha az ismerős tájat körülfonta a sötétség, minden megváltozik. Ha fogy a fény, és terjed a sötétség... Éjszaka megváltoznak a törvények.

Ha fény van, akkor minden olyan könnyű, világos van, körbenézel, és kirajzolódnak a körvonalak, szabályos alakzatok, életre kelnek a szinek, és eltűnnek a titkok, melyeket elrejtett a sötétség. De vajon meddig hihetsz a szemednek?


~a sötétség néha sokkal inkább tűnik élőnek, mint a világos~






A sötétség olyan akár egy megbizható maszk, amely mögé bármikor elbújhatunk, és nem kell félnünk a leleplezéstől. De mint mindennek, úgy a sötétségnek is két oldala van. Ahogyan neked is.










A fehér rózsának is 
fekete árnyéka van








Mindenkinek van egy sötét oldala. Könnyű szeretni a világos oldalt, mutasd hát meg nekem a sötétet. De jól vigyázz, a sötét oldalon nincsenek szabályok.









A néma csend sem zavar, talán észre sem vetted. A végtelen sötétségben minden rezdülésre figyelsz, a faág megreccsen a lépteid súlya alatt, a meztelen talpad dübörög a hideg csempepadlón. Az enyhe szellő is ősi regéket suttog. Az érzések is halványodni kezdenek, pedig a sötétség, mint egy fekete vetitővászon újra meg újra végigpörgeti azt a bizonyos emléket. Levegőt is alig veszel, már nem számit a veszély, csak mész egyre beljebb és beljebb a feketeségbe, mig végül te magad is láthatatlanná válsz...







Észrevettem valamit. Akárhányszor arra gondolunk ,,sötétség", mindig egyedül vagyunk. Ha elképzeljük, ahogy valaki fél a sötétben, mindig egyedül van. A sötétségnek csak akkor van hatalma, mikor nincs velünk senki. Csak ketten vagytok. TE és Ő.







Ha félsz a sötétben, gondolj arra, hogy nem vagy egyedül...