Rebelde

       Sötétség       

senkit nem hagy hidegen

            TITKAI REJTVE MARADNAK A FÉNY ELŐL TALÁN ÖRÖKRE...                    

A sötétség nem kérdez. Ott áll mellettünk, mint egy régi jóbarát, akinek nem kell

 megjátszanod magad. Nem kell eltitkolnod, ha fáradt, ha szomorú vagy éppen boldog vagy. Okkal. Vagy csak úgy. Nyújtja a kezét, közelebb húz, vonz, mig elfelejtesz minden mást....

NYCTOPHILIA

Van egy különleges szó, a nyctophilia, ami azt 

jelenti, hogy valaki szereti a sötétséget, éjszaka 

jobban érzi magát, mint nappal. Utána akartam

 nézni pontosabban, mit is takarhat ez a fogalom,

 de szó szerint semmit nem találtam róla. 

Vajon mi lehet az oka?

Azt hiszem semmi sem annyira megmagyarázhatatlan, mint a sötétség. Az olyan jól ismert házat, utcát, kertet is egy ismeretlen, titkokkal teli helyé tudja változtatni pillanatok alatt. A sötétben nem tudod, mi vár rád, mi lapul az ismerős kapu mögött. Talán félsz is közelebb lépni, talán eszedbe jut a felnöttek tiltása: Ne menj tovább! De te mégis átléped a küszöböt. Mert van ott valami, ami hajt tovább, ami a füledbe suttogja, hogy ne állj meg. Csak még egy lépés, aztán mégegy, és már nem is félsz, már a bőrödön végigfutó borzongás sem zavar, sőt. Ez valami új, titokzatos, sötéten csábitó.

Egyes embereknek a sötétség az út végét jelzi. Már nem akarnak tovább menni, ha az ismerős tájat körülfonta a sötétség, minden megváltozik. Ha fogy a fény, és terjed a sötétség... Éjszaka megváltoznak a törvények.

Ha fény van, akkor minden olyan könnyű, világos van, körbenézel, és kirajzolódnak a körvonalak, szabályos alakzatok, életre kelnek a szinek, és eltűnnek a titkok, melyeket elrejtett a sötétség. De vajon meddig hihetsz a szemednek?

~a sötétség néha sokkal inkább tűnik élőnek, mint a világos~

A sötétség olyan akár egy megbizható maszk, amely mögé bármikor elbújhatunk, és nem kell félnünk a leleplezéstől. De mint mindennek, úgy a sötétségnek is két oldala van. Ahogyan neked is.

A fehér rózsának is 

fekete árnyéka van

Mindenkinek van egy sötét oldala. Könnyű szeretni a világos oldalt, mutasd hát meg nekem a sötétet. De jól vigyázz, a sötét oldalon nincsenek szabályok.

A néma csend sem zavar, talán észre sem vetted. A végtelen sötétségben minden rezdülésre figyelsz, a faág megreccsen a lépteid súlya alatt, a meztelen talpad dübörög a hideg csempepadlón. Az enyhe szellő is ősi regéket suttog. Az érzések is halványodni kezdenek, pedig a sötétség, mint egy fekete vetitővászon újra meg újra végigpörgeti azt a bizonyos emléket. Levegőt is alig veszel, már nem számit a veszély, csak mész egyre beljebb és beljebb a feketeségbe, mig végül te magad is láthatatlanná válsz...

Észrevettem valamit. Akárhányszor arra gondolunk ,,sötétség", mindig egyedül vagyunk. Ha elképzeljük, ahogy valaki fél a sötétben, mindig egyedül van. A sötétségnek csak akkor van hatalma, mikor nincs velünk senki. Csak ketten vagytok. TE és Ő.

Ha félsz a sötétben, gondolj arra, hogy nem vagy egyedül...