Főoldal Én&R Wonderland Inspiráció Poszter Lélek Rejts el Éjfél Videók WeHeartIt




2017/04/06



______A vidék, amiről ______
Csipkerózsika 
________álmodott_________





Néha olyan jó lenne elutazni. Itthagyni mindent és mindenkit, aztán hátra sem nézve belevetni magunkat az ismeretlenbe. Ha elutazol az a legjobb az egészben, hogy nem kell törődnöd azzal, amit itthon hagytál...

Ahogy elkezdődik az utazás, belépünk az idegen országba, megszűnik a múlt. Olyan, mintha húzhatnánk egy vonalat, és elölről kezdhetnénk mindent.  Elég ha kikapcsolod a telefont, és a nagyvilág kénytelen elhúzni máshova.
Az út során minden egyszerűbb lesz. Sűritett ruhatár, sűritett élet. Semmi utált holmi, amit megtartottunk, mert nincs szivünk kidobni, semmi elintéznivaló feladat, beaadandó dolgozat, de még a mosogatnivaló sem vár vánk. Csak te meg a névtelen latóhatár. 



Ragadj meg egy térképet, és meglátod,

a kezedben tartod a világot



Érdemes-e elutazni Skcóciába? ( Spoiler: Igen )
Ha csak egyetlen hely lenne a világon, ahova most azonnal elmehetnék, gondolkodás nélkül Skóciát választanám. És ha lehetne mindenkit magammal rángatnék, aki nem volt még a skót felföldön, vagy nem hallott róla.

A turisták nagyrésze csak a nagyvárosi kastélyokig jut el, legfeljebb bujócskázik kicsit a Loch Ness-i szörnnyel, de az igazi skót birodalom csak Északabbra található...


The Scottish Highlands:




A porladó sziklafalat betakarja egy hűvös, áthatolhatatlan köd, de ahogy mész tovább, megláthatod a sziklák közé vájt völgyet. Mintha türelmesen várna már ezer éve, hogy elmondhassa titkát, melyet csak a hely szellemei és ősi rúnái suttogtak egymásnak napkeltekor.
A felföld hangulatához sokkal inkább illik a napkelte, mint bármi más. Sem az éjfél, sem az alkonyat nem birhat akkora befolyással, semmi nem ragad úgy magával, mint a napfelkelte. Mikor a sötétség már elillant, de a levegőben érződik valami. Valami megfoghatatlan, valami erős.
Az eső friss illata beivódott a völgyek smaragd szinü növényeibe.A zuhogó eső kopogása, mint halk dobszó kiséri a reggeli napsugarakat a ködfelhőktől a hegycsúcsokon át a Felföld szivéig. A Ben Nevis csúcs a britt -szigetek legmagasabb pontja, mely egy vulkán mozdulatlan kráterében uralkodik.


Mintha valami nálad hatalmasabb erő venne körül, és figyelne a ködfátyolon túl. Felrepit az egekig, a végtelen határáig, tudva, hogy bármikor elereszthet. Kiáltani szeretnél, azt hiszed az egész világ hall téged a havas táj tetején, pedig egyedül vagy, csak a szakadó eső és a  kortalan sziklafalak kisérnek utadon. Az erdő csendje elbűvöl, fogvatart, nemereszt.
Mintha egy végtelen keringő dallama uralkodna a hátrahagyott, ódon kőfalak között. Azt mondjak, szellemekről suttog a szél. A kultúra olyan mélyen beleivódott a helyiek életébe, a várkastélyok hideg kőfalaiba, hogy szinte megelevenednek előtted az időtlen idők óta létező mesék.
A parton hullámok harcolnak a szürke sziklákkal, a kikötőben hajók indulnak hosszú útjukra.
Egy pillanatra már te sem vagy önmagad. Egybeolvad végtelen és távol.  A jelen elveszti hatalmát, már csak a levegő titkai vezetnek a múlt ösvényein. Ott voltál, de sosem érkezel meg igazán, mert valami titok mindig rejtve marad a hegyek között.

Elképzelem, ahogy énis ott sétálok a  hideg napsütésben.  A szám szélén egy kis mosoly bújkálna, ahogy felidézek egy emléket....










A felföld kétségtelenül olyan, minta külön szereplő lenne az Idegen (Outlander) cimu sorozatban, mely az egyik nagy kedvencem lett az elmúlt egy évben. Tökéletesen visszaadja a misztikus Skócia hangulatát.
Ezen az oldalon megnézhetitek a filmbeli és a valódi helyszineket is, érdemes vetni rá egy pillantást, utánozhatatlan látvány.


A Glasgow-tól északra eső, Dél-Skócia és a felföld határán elterülő Trossachs Nemzeti Park.  Itt élt a skótok Robin Hoodhoz hasonlitó nemzeti hőse, Rob Roy, a felföldi parasztfiú. A történet, mely századok felett suhant át, talán igazibb volt, mint sejtenénk.



Scotland:
( Isle of skye )
Mystical, Isle of Skye, Scotland:




Egyébként érdekesség, hogy a meredek sziklafalak között száguldott a kedvenc 9 és 3/4-dik vágányról induló vonatunk, bizony a Harry Potter filmek hirhedt Roxfort Expresse.
A Harry Potter és a titkok kamrája című filmben látható a viadukt, amikor Harry és Ron a repülő autóval igyekeznek eljutni Roxfortba. A 32 méter magas viadukt 18.904 font költséggel épült meg 1897 és 1898 között a West Highland vonalon, Glenfinannben, Skóciában, s harminc kilométer hosszan nyúlik el a völgyben 21 óriási boltíven támaszkodva.




Sok más lenyűgöző táj fogad a feldöldon.

felfold_3.jpg

felfold2.jpg



2016/05/16


Ne kérdezd, kiről hazudik a tükör


love, I Love You, and window kép



Két világ között dobog a szivem, ahogy a motor zaját meghallom.
 A busz párás üvegére a két  monogramot rajzolom
Te meg én
De az ablakon diszelgő, be nem tartott igéretek
Idővel halványulni kezdenek.
A távolság más irányba húz  minket.
De vajon ha elég messzire merészkedünk,

magunk mögött hagyhatunk mindent?



Hiszel-e még a csillagok hamis fényében?
Jobb lenne elbújni a sötétben.
Elhazudtam, egyszer és ezerszer
Hogy szeretni mertem egyetlenegyszer.
Elmegyek, már az álmaimban sem talállak
Túl messzire mentem, már nem kereslek, nem várlak.
A busz fárasztó csendben tovább suhan

Minden megálló ugyanolyan.




heart, girl, and vintage kép



A csend büntet. Engem okol.
A néma homály az ablakomra karcol,
S mint ezer esős nap,  könnyeket fest rá.
Egy csepp titokban elmossa a hazugságot, mintha senki sem hallaná.
Mond, hogy megéri, ha szabályt szegek,
Mond, hogy már nem fog úgy fájni, ha elmegyek.
Tudom, hazudni a szivnek csalás,
De nem bűn, ha nincs más választás.



Fagyos a holdvilág, mily későre jár már,
Ki nem akar egyedül maradni a sarokban, annak magas az ár.
A távoli, sötét égbolt figyel, mint egy átok.
Arctalan tükör, mi nem itél, benne
Eltitkolt, reszkető, fázó  sóhajok
Egy ki nem mondott, névtelen honvágytól fűtve.
Lehunyom a szemem, csak egy pillanatra.
Egyszer talán elmegyek hozzád, elmegyek Haza.



cold, gif, and night kép




Már régóta nem volt friss az oldalon, sajnálom, de most elhoztam ezt a versecskét. Elég sokáig tartott megirni, remélem tetszik nektek. Nyugodtan irjátok meg kommentben vagy a chaten, hogy mi a véleményetek, vagy miről olvasnátok még szivesen.


grunge, i miss you, and sad kép




2016/02/28

     Mindig Úton lenni     
                                     Egy új versecském^^





Igen, követtem el hibákat.
Szinpadnak hittem az utakat.
Játszani akartam a fényben
Nem félni a sötétben.
Rabul ejtett a tűzben
Elvesztem a szemében,
S a szitáló eső alatt
Mindent széttépett egy pillanat.
Továbbmész és nem maradsz.
                                             Jade


 


2015/12/17



Impulzus






A város, ami a saját impulzusa szerint cselekszik.

A főtér szive, a karácsonyi vásár visszavárja a rohanó embereket. Egy egy halk zene vagy tárgy láttán előbukkannak a régóta dédelgetett és homályba merült vágyak a gyerekkori karácsonyi listáról, de mégis továbbmegyünk, húz a tömeg, nem éri meg megállni. A vásár zaja legfeljebb a turistasziveket tudja elcsábitani egy kósza pillanatra. Ők nem akarnak rohanni, ők nézelődni jöttek ide, pihenni, lassitani, felejteni. Ha leesett az első hó, egy apró csoda hoz életet a város főterére. A kiugró balkonos régi házak mellett együtt van idegen és ismerős, múlt és jelen egy elképesztő, pörgő, szines kavalkádban.





Ahogy bolyongassz a kirakatok előtt, a frissen hullott hó még ropog a talpad alatt, majd megérzed a frissen sült sütemény illatát, az édes kürtőskalács aromája keveredik mézeskaláccsal.
A múltba varázsoló városka várfalai körbeveszik a hatalmas kőszobrokkal és vidám karácsonyi diszekkel szegélyezett főteret, szinte megelevenitik a hires festők vásznait, büszkék is rá a helyiek. Az élet azonban mindig izgalmasabb, mint a múlt.  Elragad a tömeg, nehéz betelni a látvánnyal, ahogy a teljes diszben pompázó csemegék, sóssütemények sorakoznak a polcokon.  Lépten-nyomon kereskedők, kézművesek , cukrászok tartják szóval az arra járókat. Könnyen el lehet veszni az ezerszinű, illatú, nyüzsgő kavalkádban.
Sétálgathatunk az ódon macskaköves utakon. Égszinkék padok várják a megfáradt utazókat, bár hogy ki képes leülni ilyen észvesztő hidegben, az kész rejtély. Néhány röpke, olykor kéretlen alkudozás után elértünk a vásár legdélebbi csücskébe, ahol egy csésze gőzölgő tea mellett megállhatunk végre, de csak egy pillanatra, mert már sodor is magával ez a tömeg. A karácsonyi vásárnak szive van, ilyenkor a mindennapok lüktetése felgyorsul, s a szines forgatag a saját impulzusa szerint lélegzik ebben az időtlen városkában.







2015/12/11




          Alive or just breathing?          

Maybe it’s not about the happy ending
Maybe it’s about the story




Nincs hó. December közepén vagyunk, de Holleanyó csak nem akarja megrázni a párnáját. Sehol egy hópehely, sehol egy jégcsap, olyan mintha még mindig egy szűrke ősz fogságában lennénk. Múlik az év....lassan elrepül ez a hónap is. A napok szinte egymásba olvadnak, kapaszkodnak, kézenfogva húzzák egymást. 
Mikor közeledik az ősz, valahogy mindig meg szoktam érezni, megfigyelhető vagyis inkább érezhető a változás. Teljesen más megvilágitásba kerül minden. Hullanak a levelek, akár a percek és az órák. Olykor lassan, ráérősen, máskor észre sem vesszük, ahogy a szél felkapja őket, és tovább is sodorta a házak mellett. Szeretem az őszt. Nincs szebb évszak, mely jobban tükrözné a szineket, érzéseket... múltat.
A gyerekkoromat idézi. Rengeteg élményt, amikor még éltek olyan szeretteim, akik ma már nincsenek velem, amikor még nem léteztek olyan gondok, melyek ma már betöltik a hétköznapokat. Valahogy könnyebb volt minden, és a mondat, miszerint addig örülj, amig gyerek vagy, anyira egyszerűen, mégis furcsán hangzott. Akkor még nem értettem, de magamban most mégis visszavágyom egy picit azokhoz az évekhez. Nem amiatt, hogy könnyebb legyen. Egyszer fel kell nőni, és cipelni a terhet. Nem is azért, mert megbántam bizonyos dolgokat, noha akkor nagyon fájtak, mostmár képes vagyok örülni annak, hogy akkor nem féltem vállani a kockázatot, és mégha csalódás lett is a vége, én mertem kockáztatni. Bármilyen ijesztő helyzet kerül is elénk, kockázat nélkül nem lehet a miénk a cél. 

Never regret something, that once made you smile.

Azért voltak szépek azok a régi idők, mert azok a személyek akiktől már búcsút kellett vennem hiányoznak, és talán jó lenne újra gyereknek lenni. Újra közöttük lenni, újra átélni azokat a családi szokásokat, melyek mára kikoptak a mindennapjainkból.... akkor még más idők jártak. Még az évszakok is szinesebbek voltak. Most nem látni mást, mint az évek alatt egyre jobban való eltolódást, összemosódást. Nincsenek már határok. Elvesztek az évekkel, és minden tart valami felé, aminek senki sem látja a végét. Érezzük....érezzük? Talán. Nem tudom. Viszont azok a dolgok, amelyek számomra értékek voltak, eltűntek, és már csak akkor elevenednek meg néha, akkor léteznek, ha beszélünk róluk. Ha emlékezünk rájuk. Kár értük, és minden évszakkal távolabb kerülnek ezek a pillanatok. Egyre jobban homályosodnak, már csak a körvonalaik látszódnak, mint egy befejezetlen festmény a vásznon. Már az emlékeinkben is megfakulnak, akár szeretnénk, akár nem. Nem az emlékre emlékszünk igazán, hanem az érzésre, és valahogy ez nekem sokkal fontosabb, mint a képek, mint a látvány. Az érzést érzem, és kitölt. Átjár, és olyankor jó arra gondolni, hogy habár elrepültek az évek, az emléke mégis a miénk. Hogy megtörtént, és részünk volt benne...még ha ez a mosoly kissé keserű és szomorú is, attól még őszinte. Amolyan sóvárgó és reménytelen félmosoly a szánk szélén. Talán kicsit mi is olyanok vagyunk, mint a fák, kicsit meghalunk, újjászületünk, aztán már nem is a fájdalomra emlékszünk. A múltunk körbevesz minket, olykor kisért, mint egy rossz szellem, máskor meglátogat, és elkisér az utunkon, mint a régi barátok.





2015/12/09


Ha a barátaid, akikben megbízol, köréd gyűlnek, 
a remény fizikai formát ölt és láthatóvá válik.
                                                                                         Naruto




2015/12/06





Nekem az év két részből áll: mikor Karácsony van, és mikor várom a Karácsonyt.

Hogy újra higgy a csodákban néha elég egy cseppnyi remény (vagy egy csésze Cappucino) és máris nevetni tudsz a reménytelenségen. Számomra a Karácsony valahogy nem konkrétan a családról szól, nem a rokonokról vagy a bevásárlólista kipipálásáról. Ez valami egészen megmagyarázhatatlan  apróság, ami mosolyt csal az arcodra, és okot ad rá, hogy a nehéz időkben is menj tovább. Nem baj, ha a Karácsony számodra nem egyenlő a családi vacsorával vagy a karácsonyi dalok éneklésével. Neked kell megtalálnod azt, ami az évnek ezen napján szinte észrevétlenül, de belopakodik a szivedbe. Ez mindenkinek mást jelent, néha egészen fura dolgokkal lehet összekapcsolni a Karácsonyt. Nekem egyet jelent a karácsonyi filmekkel, a szupermárketekben végeláthatatlanul ránkzúduló karácsonyi zenékkel, másoknak egy jó kis töltöttkáposzta jelenti az ünnepeket.
Van aki karácsonyfa nélkül ünnepel, más minden szobába felállit egyet.
Nekem az egyik kedvenc pillanatom, mikor az egész szobábat a karácsonyi fények jelentik az egyetlen fényforrást.  Vagy mikor Karácsony reggel felébredek, és megérzem a fenyőfa illatát.



És persze ott van a pótolhatatlan hó. Kitartóan hull az arcunkba, ronggyá áztatja a hajunkat, és miközben végigszambázunk a tócsákban (kivéve persze ha eszünkbe jut anyu tilalma, hogy ne mássz bele a pocsolyákba, mert olyankor természetesen visszamegyünk, és mégegyszer beleugrunk ), egyszercsak azt vesszük észre, hogy elszállt a rosszkedvünk. Reggel pedig nincs ahhoz fogható, mint mikor a friss, érintetlen hó csalogat, hogy rajzolj bele valamit.
De aztán jön a jég és....km, én már akkor marha büszke vagyok magamra, ha 100méter után nem vágom oda magam...^_^


Hogyan zajlanak nálunk az előkészületek?
Tökélyre fejlesztettem az áruházakban való rohangálást, figyelmen kivül hagyva bevásárlótársaim testi épségét.
Műsorban sem volt hiány, a kutyám és a szomszéd macsek önként jelentkeztek, hogy előadjanak egy hangos és harcias jelenetet az Éhezők Viadalából. Úgy éjféltájt.
De persze ők is szivesen segitenek az előkészületekben, például szivesen segitenek késziteni a Mikulásnak elcsenni a sütiket, majd úgyis azt hisszük, hogy a Mikulás volt ^_^ És ha nem vigyázunk, még a nagy gonddal elkészitett  ajándék csomagolópapirba is belesnek, hogy vajon mi lehet benne? Nélkülük nem is lehet Karácsony, nemigaz?




Ez az egyik legszebb időszak az évben, a gyerekek megirják a leveleiket:
Kedves Télapó!
Szeretnék egy babát, meg egy unikornist, ami szivárványt kakil.
A részleteket megtalálod a Facebook oldalamon.





Ha azon gondolkozol, milyen ajándékot vegyél egy nem túl jólnevelt kölyöknek, ne becsüld alá a háziolvasmányokat se. Engem nagyon sok mindenre megtanitottak, például önfegyelemre, hogy ne tépkedjem ki a lapjait, és még véletlenül se pottyantsam a fürdőkád vizébe, ha nem akarok megbukni.


Ne feledjétek. Az ajándékozás nem minden, pénzzel nem lehet boldogságot venni (De csokit igen, ami majdnem ugyanaz.)






És hogy én mit szertnék Karácsonyra? 
Oh, mi sem egyszerűbb, egy találkozót a rénszarvasokkal. Ennyi.
Mikulás: Légy reálisabb.
Én: Joseph Morgan a küszöbön. Masnival átkötve.


Mikulás: hová parancsolod a rénszarvasokat?



Najó, ez extracukiiiiii kell nekem *_*







U.I.:  Ha valakinek megvan ez az Outlaw Queenes mobiltok vagy aláirás, elcserélem rá a rénszarvasokat. Valaki?