Impulzus

A város, ami a saját impulzusa szerint cselekszik.

A főtér szive, a karácsonyi vásár visszavárja a rohanó embereket. Egy egy halk zene vagy tárgy láttán előbukkannak a régóta dédelgetett és homályba merült vágyak a gyerekkori karácsonyi listáról, de mégis továbbmegyünk, húz a tömeg, nem éri meg megállni. A vásár zaja legfeljebb a turistasziveket tudja elcsábitani egy kósza pillanatra. Ők nem akarnak rohanni, ők nézelődni jöttek ide, pihenni, lassitani, felejteni. Ha leesett az első hó, egy apró csoda hoz életet a város főterére. A kiugró balkonos régi házak mellett együtt van idegen és ismerős, múlt és jelen egy elképesztő, pörgő, szines kavalkádban.

Ahogy bolyongassz a kirakatok előtt, a frissen hullott hó még ropog a talpad alatt, majd megérzed a frissen sült sütemény illatát, az édes kürtőskalács aromája keveredik mézeskaláccsal.

A múltba varázsoló városka várfalai körbeveszik a hatalmas kőszobrokkal és vidám karácsonyi diszekkel szegélyezett főteret, szinte megelevenitik a hires festők vásznait, büszkék is rá a helyiek. Az élet azonban mindig izgalmasabb, mint a múlt.  Elragad a tömeg, nehéz betelni a látvánnyal, ahogy a teljes diszben pompázó csemegék, sóssütemények sorakoznak a polcokon.  Lépten-nyomon kereskedők, kézművesek , cukrászok tartják szóval az arra járókat. Könnyen el lehet veszni az ezerszinű, illatú, nyüzsgő kavalkádban.

Sétálgathatunk az ódon macskaköves utakon. Égszinkék padok várják a megfáradt utazókat, bár hogy ki képes leülni ilyen észvesztő hidegben, az kész rejtély. Néhány röpke, olykor kéretlen alkudozás után elértünk a vásár legdélebbi csücskébe, ahol egy csésze gőzölgő tea mellett megállhatunk végre, de csak egy pillanatra, mert már sodor is magával ez a tömeg. A karácsonyi vásárnak szive van, ilyenkor a mindennapok lüktetése felgyorsul, s a szines forgatag a saját impulzusa szerint lélegzik ebben az időtlen városkában.

Látogassatok el az új Twitter oldalamra:
https://twitter.com/MagazinRebelde

Nekem az év két részből áll: mikor Karácsony van, és mikor várom a Karácsonyt.

Hogy újra higgy a csodákban néha elég egy cseppnyi remény (vagy egy csésze Cappucino) és máris nevetni tudsz a reménytelenségen. Számomra a Karácsony valahogy nem konkrétan a családról szól, nem a rokonokról vagy a bevásárlólista kipipálásáról. Ez valami egészen megmagyarázhatatlan  apróság, ami mosolyt csal az arcodra, és okot ad rá, hogy a nehéz időkben is menj tovább. Nem baj, ha a Karácsony számodra nem egyenlő a családi vacsorával vagy a karácsonyi dalok éneklésével. Neked kell megtalálnod azt, ami az évnek ezen napján szinte észrevétlenül, de belopakodik a szivedbe. Ez mindenkinek mást jelent, néha egészen fura dolgokkal lehet összekapcsolni a Karácsonyt. Nekem egyet jelent a karácsonyi filmekkel, a szupermárketekben végeláthatatlanul ránkzúduló karácsonyi zenékkel, másoknak egy jó kis töltöttkáposzta jelenti az ünnepeket.

Van aki karácsonyfa nélkül ünnepel, más minden szobába felállit egyet.

Nekem az egyik kedvenc pillanatom, mikor az egész szobábat a karácsonyi fények jelentik az egyetlen fényforrást.  Vagy mikor Karácsony reggel felébredek, és megérzem a fenyőfa illatát.

És persze ott van a pótolhatatlan hó. Kitartóan hull az arcunkba, ronggyá áztatja a hajunkat, és miközben végigszambázunk a tócsákban (kivéve persze ha eszünkbe jut anyu tilalma, hogy ne mássz bele a pocsolyákba, mert olyankor természetesen visszamegyünk, és mégegyszer beleugrunk ), egyszercsak azt vesszük észre, hogy elszállt a rosszkedvünk. Reggel pedig nincs ahhoz fogható, mint mikor a friss, érintetlen hó csalogat, hogy rajzolj bele valamit.

De aztán jön a jég és....km, én már akkor marha büszke vagyok magamra, ha 100méter után nem vágom oda magam...^_^

Hogyan zajlanak nálunk az előkészületek?

Tökélyre fejlesztettem az áruházakban való rohangálást, figyelmen kivül hagyva bevásárlótársaim testi épségét.

Műsorban sem volt hiány, a kutyám és a szomszéd macsek önként jelentkeztek, hogy előadjanak egy hangos és harcias jelenetet az Éhezők Viadalából. Úgy éjféltájt.

De persze ők is szivesen segitenek az előkészületekben, például szivesen segitenek késziteni a Mikulásnak elcsenni a sütiket, majd úgyis azt hisszük, hogy a Mikulás volt ^_^ És ha nem vigyázunk, még a nagy gonddal elkészitett  ajándék csomagolópapirba is belesnek, hogy vajon mi lehet benne? Nélkülük nem is lehet Karácsony, nemigaz?

Ez az egyik legszebb időszak az évben, a gyerekek megirják a leveleiket:
Kedves Télapó!
Szeretnék egy babát, meg egy unikornist, ami szivárványt kakil.
A részleteket megtalálod a Facebook oldalamon.

Ha azon gondolkozol, milyen ajándékot vegyél egy nem túl jólnevelt kölyöknek, ne becsüld alá a háziolvasmányokat se. Engem nagyon sok mindenre megtanitottak, például önfegyelemre, hogy ne tépkedjem ki a lapjait, és még véletlenül se pottyantsam a fürdőkád vizébe, ha nem akarok megbukni.

Ne feledjétek. Az ajándékozás nem minden, pénzzel nem lehet boldogságot venni (De csokit igen, ami majdnem ugyanaz.)

Najó, ez extracukiiiiii kell nekem *_*