Ne kérdezd, kiről hazudik a tükör

Két világ között dobog a szivem, ahogy a motor zaját meghallom.

 A busz párás üvegére a két  monogramot rajzolom

Te meg én

De az ablakon diszelgő, be nem tartott igéretek

Idővel halványulni kezdenek.

A távolság más irányba húz  minket.

De vajon ha elég messzire merészkedünk,

magunk mögött hagyhatunk mindent?

Hiszel-e még a csillagok hamis fényében?

Jobb lenne elbújni a sötétben.

Elhazudtam, egyszer és ezerszer

Hogy szeretni mertem egyetlenegyszer.

Elmegyek, már az álmaimban sem talállak

Túl messzire mentem, már nem kereslek, nem várlak.

A busz fárasztó csendben tovább suhan

Minden megálló ugyanolyan.

A csend büntet. Engem okol.

A néma homály az ablakomra karcol,

S mint ezer esős nap,  könnyeket fest rá.

Egy csepp titokban elmossa a hazugságot, mintha senki sem hallaná.

Mond, hogy megéri, ha szabályt szegek,

Mond, hogy már nem fog úgy fájni, ha elmegyek.

Tudom, hazudni a szivnek csalás,

De nem bűn, ha nincs más választás.

Fagyos a holdvilág, mily későre jár már,

Ki nem akar egyedül maradni a sarokban, annak magas az ár.

A távoli, sötét égbolt figyel, mint egy átok.

Arctalan tükör, mi nem itél, benne

Eltitkolt, reszkető, fázó  sóhajok

Egy ki nem mondott, névtelen honvágytól fűtve.

Lehunyom a szemem, csak egy pillanatra.

Egyszer talán elmegyek hozzád, elmegyek Haza.

Már régóta nem volt friss az oldalon, sajnálom, de most elhoztam ezt a versecskét. Elég sokáig tartott megirni, remélem tetszik nektek. Nyugodtan irjátok meg kommentben vagy a chaten, hogy mi a véleményetek, vagy miről olvasnátok még szivesen.

Ha a barátaid, akikben megbízol, köréd gyűlnek, 

a remény fizikai formát ölt és láthatóvá válik.

                                                                                         Naruto

Nekem az év két részből áll: mikor Karácsony van, és mikor várom a Karácsonyt.

Hogy újra higgy a csodákban néha elég egy cseppnyi remény (vagy egy csésze Cappucino) és máris nevetni tudsz a reménytelenségen. Számomra a Karácsony valahogy nem konkrétan a családról szól, nem a rokonokról vagy a bevásárlólista kipipálásáról. Ez valami egészen megmagyarázhatatlan  apróság, ami mosolyt csal az arcodra, és okot ad rá, hogy a nehéz időkben is menj tovább. Nem baj, ha a Karácsony számodra nem egyenlő a családi vacsorával vagy a karácsonyi dalok éneklésével. Neked kell megtalálnod azt, ami az évnek ezen napján szinte észrevétlenül, de belopakodik a szivedbe. Ez mindenkinek mást jelent, néha egészen fura dolgokkal lehet összekapcsolni a Karácsonyt. Nekem egyet jelent a karácsonyi filmekkel, a szupermárketekben végeláthatatlanul ránkzúduló karácsonyi zenékkel, másoknak egy jó kis töltöttkáposzta jelenti az ünnepeket.

Van aki karácsonyfa nélkül ünnepel, más minden szobába felállit egyet.

Nekem az egyik kedvenc pillanatom, mikor az egész szobábat a karácsonyi fények jelentik az egyetlen fényforrást.  Vagy mikor Karácsony reggel felébredek, és megérzem a fenyőfa illatát.

És persze ott van a pótolhatatlan hó. Kitartóan hull az arcunkba, ronggyá áztatja a hajunkat, és miközben végigszambázunk a tócsákban (kivéve persze ha eszünkbe jut anyu tilalma, hogy ne mássz bele a pocsolyákba, mert olyankor természetesen visszamegyünk, és mégegyszer beleugrunk ), egyszercsak azt vesszük észre, hogy elszállt a rosszkedvünk. Reggel pedig nincs ahhoz fogható, mint mikor a friss, érintetlen hó csalogat, hogy rajzolj bele valamit.

De aztán jön a jég és....km, én már akkor marha büszke vagyok magamra, ha 100méter után nem vágom oda magam...^_^

Hogyan zajlanak nálunk az előkészületek?

Tökélyre fejlesztettem az áruházakban való rohangálást, figyelmen kivül hagyva bevásárlótársaim testi épségét.

Műsorban sem volt hiány, a kutyám és a szomszéd macsek önként jelentkeztek, hogy előadjanak egy hangos és harcias jelenetet az Éhezők Viadalából. Úgy éjféltájt.

De persze ők is szivesen segitenek az előkészületekben, például szivesen segitenek késziteni a Mikulásnak elcsenni a sütiket, majd úgyis azt hisszük, hogy a Mikulás volt ^_^ És ha nem vigyázunk, még a nagy gonddal elkészitett  ajándék csomagolópapirba is belesnek, hogy vajon mi lehet benne? Nélkülük nem is lehet Karácsony, nemigaz?

Ez az egyik legszebb időszak az évben, a gyerekek megirják a leveleiket:
Kedves Télapó!
Szeretnék egy babát, meg egy unikornist, ami szivárványt kakil.
A részleteket megtalálod a Facebook oldalamon.

Ha azon gondolkozol, milyen ajándékot vegyél egy nem túl jólnevelt kölyöknek, ne becsüld alá a háziolvasmányokat se. Engem nagyon sok mindenre megtanitottak, például önfegyelemre, hogy ne tépkedjem ki a lapjait, és még véletlenül se pottyantsam a fürdőkád vizébe, ha nem akarok megbukni.

Ne feledjétek. Az ajándékozás nem minden, pénzzel nem lehet boldogságot venni (De csokit igen, ami majdnem ugyanaz.)

Najó, ez extracukiiiiii kell nekem *_*

Hajnalban, mikor beborul az ég

Látom szemeidben a vihar szineit

Veszélyes kék és ragyogó zöld egyszerre ég

Nem tudok elfutni, pedig én leszek az, ki veszit

(a legújabb saját kis versecském)

Ki vagy te?

Egyeseknek Démon. Mindenki másnak Angyal.